Tizenhárom magyar vértanú

MEGJELENT: 2014. október 6., hétfő | SZERZŐ: Bálint Botond

Mostanság az Aradi Tizenhárom etnikai sokféleségét úgy szokták interpretálni, mint valamiféle korai multikulturalizmust, mintha szerbek, örmények, németek, osztrákok, horvátok harcoltak volna a magyar szabadságért.
Ez teljes tévedés, vagy más kifejezéssel élve: ez a liberális értelmezési kísérlet. Olyan, mint bármelyik másik liberális ötlet. Elsőre jól hangzik, de ha belegondolunk, rémületes ostobaság. (Elnézést a profán szóhasználatért egy az Aradi Vértanúkról szóló írásban, de nem lehetett szebben fogalmazni.)

Élet és hűség

A magyar szabadságért magyarok harcoltak. Aki a magyar nemzet szabadságáért harcol az szükségképpen magyar is, mert a dolog jellegéből adódóan áldozatvállalásával, élete kockáztatásával átesik a befogadás rítusán, a saját szemszögéből és a már magyarok szemszögéből is magyarként él, tesz és hal, ha kell, és ekkor szükségképpen magyarrá is lesz. Az 1848-as Szabadságharc idején ugyanis még sokak számára volt vonzó a magyar nemzeti ethosz, a magyarság életformája, a magyar nemzet integráló ereje, a magyar életérzés, a Szent Korona, mint emberfeletti, transzcendens összefogó erő kifejezője, egyszóval az, hogy valaki a magyar nemzet tagja, a Szent Korona alattvalója lehet.
Ezek a szerbek, örmények, németek, osztrákok, horvátok és mindenki más (zsidók is) azért harcolt a magyar szabadságért, mert magyar, magyar is akart lenni. Nem állampolgár, nem magyar nemzetiségű, nem magyar nemes, hanem csak szimplán magyar. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy ezek az emberek rendelkeztek-e valamiféle eredeti identitással (és őrizték-e azt), vagy többel, az számít, hogy életükkel, hűségükkel ki akarták fejezni, hogy magyarok.

Rítus és szabály
A 19. században ugyanis még élt – vagy ki tudja, talán a romantika hatására éledt újjá – az az ősi, atavisztikus gondolat, amely szerint a közösség és az egyén viszonyát szabályok kötik: egy mindenkiért, mindenki egyért. És ennek bizonyosságát kell adnia mindkét félnek ahhoz, hogy az egység létrejöhessen. Önfeláldozást vár a közösség az egyéntől anyagi, szellemi és erkölcsi tekintetben egyaránt. S cserébe az egyének sokszorosának erejét, az autonóm megye helytállását, az állam jogbiztonságát, fegyveres védelmét, s természetesen a részvétel jogát, a közös döntésekbe való beleszólás lehetőségét kínálja.
Nem győzöm hangsúlyozni mennyire távol áll ez a befogadás a mai liberalizmus eszményeitől.
Legfontosabb fogalma a befogadás rítusa, s az, hogy a nemzeti közösség világos szabályokat ad: Vagy belül, vagy kívül. Ha elfogadod bizonyos alapvető szabályainkat, akkor belül, s, ha a szabályok szerint részt veszel a köz dolgaiban, akkor kívül is.
És ezek a szabályok nem azt kívánják, hogy mondj le valamiről, hanem csak azt, hogy fogadd el a mi szabályainkat is. Hogy ettől függetlenül te amúgy horvát, németül vagy tótul beszélsz-e gyermekeiddel, egy- vagy két szín alatt áldozol-e az Úrnak, büszkén tekintesz-e őseid armálisára, vagy öntudatos polgárként élsz, az mit sem számít.

A nemzetállamok alternatívája
S mindebből az az elképesztő következtetés is adódik, hogy alig több mint százhatvan évvel ezelőtt még jó volt magyarnak lenni, büszkeségre adott okot, ha valakit a magyar nemzet befogadott. Mert minden hazugsággal szemben a magyar nemzet befogadó nemzet volt mindig is, különösen a 19. században mutatkozott meg ennek az ereje.
Az Aradi Tizenhárom és számtalan névtelenül maradt társuk azt tanítja meg nekünk, hogy a Magyar Királyság, sokaknak inkább a Magyar Nemzet, több volt, mint amit a modern kor embere elképzelni tud. A Szabadságharc volt az az utolsó pillanat, amikor még önként ment harcba a magyar megvédeni a hazáját, és amikor a Magyar Királyság valódi alternatívát jelentett Közép-Európa belterjes, nacionalista nemzetállamaival szemben.
Biztos sok mindent elrontottunk akkor és utána is, de az Aradi Tizenhárom névsora önmagában cáfolata mindannak, amit el akarnak hitetni velünk magunkról.





Címkefelhő
Megosztás

Egypercesek

Ismeretlen Dickens-levelek

Ismeretlen Dickens-levelek

A gyűjtemény egyik különlegessége az angol író egyetlen fennmaradt teljes levelezése

Angyalok és dzsinnek az afrikanisztikában

A kötetben szerencsésen egyben van klasszikus szövegközlés, reflexió, életmű-értékelés, kutatói látlelet, forráskritika és recenzió

Ismét hazavághatsz egy könyvet

Százegy tipp áll a rosszcsontok rendelkezésére, hogy kinyírják ezt a szegény, ártatlan kötetet

Kundera elviselhetetlen léte

Műveinek eddig több, mint kétezer kiadása jelent meg a világon

A Xenogenesis Átváltozása

A második epizód talán még komolyabb filozófiai kérdéseket vet fel