A pletyka természetéről

MEGJELENT: 2020. szeptember 10., csütörtök | SZERZŐ: Maczkay Zsaklin

Az, hogy a pletyka – akár akarjuk, akár nem - sokszorosan átszövi mindennapjainkat, feltehetően senki számára nem titok. A pletyka tudományos megközelítéseiről azonban bizonyára jóval kevesebben tudnak. Ezt a „hiányt” igyekszik csökkenteni Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus és Bodor-Eranus Eliza közgazdász-szociológus új kötete: A pletyka természete - Ahol nincs információ, ott keletkezik. A legújabb kutatási eredményeket felhasználó, széleskörű összehasonlító vizsgálatokon alapuló kötet számos meglepetéssel szolgál a laikus nagyközönség számára.

Kép forrása

A pletyka, mint a társas lét elkerülhetetlen hozadéka
A szerzők állítása szerint egyszerűen „nem tudunk nem pletykálni”, valamilyen formában mindannyian részesei vagyunk a pletykafolyamatnak. Vagy mi követjük el, vagy rólunk szól, vagy mi vagyunk azok, akik hallgatják. Egyszóval – ha csak nem zárjuk ki magunkat minden emberi közösségből - mindenképpen érintettek vagyunk. 
Ha ezt az alapgondolatot elfogadjuk, érdemes egy kicsit mélyebben beleásni magunkat a témába, és górcső alá venni, hogy mi is pontosan a pletyka, ez a negatív előítéletekkel terhelt, ám mindezek dacára az emberi kultúrák hajnalától „virágzó” jelenség? Ami ugyanúgy dívott az arisztokrácia báljain, mint a falusi mulatságokon, a fonóban, a házak elé épített pletykapadokon, hogy a mai digitális világban burjánzó (bulvársajtót megtöltő és a különféle internetes csatornákat elárasztó) pletykafolyamról már ne is beszéljünk. 

Kép forrása

A pletyka tudományos megközelítései
A laikus olvasók közül valószínűleg kevesen gondolnák, hogy a pletykának szerteágazó szakirodalma van, és kutatásával egy sor különböző tudományág foglalkozik. Hogy csak a legfontosabbakat említsük: vizsgálati tárgynak tekinti az antropológia, a filozófia, a néprajz, a humánetológia, a szociológia, a szociál- és szervezetpszichológia, sőt még a nyelvészet is. A pletykakutatás tehát manapság igen jelentős interdiszciplináris terület.
A szerzőpáros rögtön a könyv elején szabatos meghatározással szolgál: „A pletyka ismerhető szereplőről szóló, lokálisan értelmezett, nem publikus információ. Legfőbb ismertetőjele a terjedés, amelynek minden lépése során átalakul. A pletykálás az egész emberi faj egészét tekintve egyetemes, a csoport hierarchiáját jelző dinamikus rendszerjellemző.”
A definíciót kiegészítve a kötet egyik későbbi fejezetében arról is olvashatunk majd, hogy mi nem a pletyka.
A szűkebb definíció mellett számos érdekességet tudhatunk meg a pletyka jellemzőiről. Például azt, hogy legfőbb sajátossága az „önfeltárás”, azaz senki nem pletykálhat úgy, hogy közben önmagáról is ne nyújtana információt. 
A pletyka generálója amellett, hogy a jól informáltsága által előnyre tesz szert, a hallgató álláspontját is megismeri (a könyvben szereplő példa szerint: Ha megtudom x-ről, hogy adócsaló, a hírre adott válaszomból kiderül a beszélő számára, hogy én magam hogyan vélekedek általában véve az effajta törvénysértésről - a konkrét eseten túl).

Kép forrása

Tényleg ördögtől való-e a pletyka?
A pletyka szó hallatán úgy vélem, hogy legtöbbünkben annak közösségromboló és az egyénre gyakorolt káros hatásai ötlenek fel. Nem véletlen, hogy a pletyka valamennyi vallás szent irataiban tilalomként szerepel. A Bibliában például ez áll: „A nyelv is tűz. A gonoszságnak összessége…”. Más helyen pedig a szűkszavúságra, különösen a másoknak ártó beszédtől való tartózkodásra tanít: „A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek; aki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes.” De hasonlóképp óvnak tőle a gondolkodók, Szókratésztól kezdve Kantig és a keleti bölcsekig.
A szerzők - mintegy választ keresve a fenti kérdésre - arra vállalkoznak, hogy az ártalmas hatások mellett megvilágítsák a jelenség további aspektusait, s újabb nézőpontokkal árnyalják a pletykáról való „közgondolkodást.” Alaptézisük, hogy „a pletyka önmagában véve se nem jó, se nem rossz, hanem értékváltó jelenség, több mint egymás közötti fecsegés. Együttműködést elősegítő, közösséget kovácsoló, normarendszer létrejöttét és betartatását szolgáló, megbecsültséget építő vagy romboló jelenség.”
A mű a jelenség evolúciós gyökereit megvilágító, pletykatörténeti áttekintéstől, a pletykakutatás módszertanán és kutatási eredményein keresztül, a pletyka hárítását szolgáló gyakorlati tanácsokon át, egészen a szépirodalomból vett „pletykamegjelenésekig” járja végig a témát, mellyel egy sokkal árnyaltabb képet kaphatunk a jelenségről.
Megosztás

Egypercesek

Madách Dekameron

Madách Dekameron

„A Madách Színház mindaddig játszani fog, amíg ez lehetséges!”

Elhunyt a legnagyobb szkeptikus

James Randi az áltudományok és paranormális hiedelmek elleni harc vezére és atyja volt

Zsűriasztalon a pályaművek

Idén is meghirdetésre került a 100 Szóban Budapest irodalmi pályázat

Elhagyják a barátai a friss Nobel-díjast?

A magyar származású költő tömören nyilatkozott

Extremadura, a meditatív, sivár pokol

Krasznahorkai László nemigen kedveli a legkisebb írásjelet, a pontot, ezért Az utolsó farkas című kisregényében csupán egyszer teszi ki